3 évvel korábban

Szia!

Jó olvasást! :)

3 évvel korábban

- Luccccccc kelj fel, kelj felllll! Jött egy pár! Lehet, hogy ma! – visította fülembe, a 14 éves legjobb barátnőm, Lily, miközben az ágyamon ugrált. Gyönyörű lány volt, nem is értettem soha, hogy miért nem fogadták még örökbe.

A szülei egy autóbalesettben haltak meg 3 vagy 4 éve, a családjának megmaradt tagjai nem akarták őt gyámleányuknak, ezért végül ide került. Az első fél évét szótlanul az ágyán ülve töltötte, nem volt hajlandó senkihez sem szólni.

2 hét után mindig odaültem mellé, simogattam, meséltem neki, de nem vártam választ. Azt akartam, hogy megnyugodjon a lelke, és megnyíljon felénk. Jó pár hétre rá egyik reggel, mikor odasétáltam hozzá, és épp készültem mesét olvasni neki, egy halvány mosollyal szája sarkában felnézett rám, és azt suttogta:

-Jó reggelt Lucy! – én pedig a percekig a pörgetem utána a levegőben. Nagyon megszerettem Őt. Én akkor 13 éve voltam ott, a szüleim, vagy csak anyukám a kórházban „felejtett”, csak azt tudták, hogy Lucillenek keresztelt, de mivel a vezetéknevem Hope, remény lett, mert remélték, hogy egyszer egy szerető családba kerülök.

15 évig én is hittem benne, de 16 éves koromra rádöbbentem, hogy senkinek nem kellek, és hogy hamarosan nem lesz már nekem itt hely. Ennyi ideig még egy lány sem volt itt, nem tudtam, mi fog történni, ha elfogynak az ágyak. Ez nálunk azt jelentette, hogy minnél több kicsit tudjanak befogadni, a legidősebbeknek el kell menniük. Ha jön egy új lány, a legidősebb gyerekotthonba, vagy kollégiumba kerül.

Viszont engem már oda sem fogadnának be, mert elmúltam 16, és tudok munkát vállalni hivatalosan. A születésnapom óta rettegtem, de ezt nem mertem elmondani Lilynek.

Ő még reménykedhetett, és remélt is. Mosolyra késztetett boldogsága, és próbálva elhitetni vele, hogy ennek a hírnek és is teljes szívemből tudok örülni, követtem a fogadószobába. Ott azonban, nem csak egy pár várt. Pontosabban egy pár a nő kezén egy kisbabával. Rádöbbentem:

„Nem örökbe fogadni jöttek!”

A fiatal nő arcán patakokban folytak a könnyek, miközben felém indult, majd megállt előttem. Még egyszer megölelte a csecsemőt, majd a kezembe adta. Az igazgató szavait csak nagyon tompán érzékeltem:

- Vidd az ápolókhoz, utána kérlek gyere vissza, beszélnünk kell. – Akkor láttam utoljára Lilyt.

Bekövetkezett, amitől féltem, és majdnem összeestem a testemet rázó kétségbeeséstől. Utcára kerültem. Kaptam egy nagyon kevés pénzt, ami maximálisan 1 hétnyi ételre elég, másra nem. És ősz lévén, a lenge kabátom sem védett meg az esőtől, vagy hideg széltől. Nem igazán tudtam mit csináljak, mikor kiléptem az árvaház kapuján. Két sarokig sétáltam, majd egy sikátor járdáján lerogytam, és elsírtam magam.

2 évvel később

Ashton Irwin

A másnaposság rettenetes fejfájása Calum üvöltésével keverve borzalmas kombináció.

A másik oldalamra készültem fordulni, hogy fejemre rántsak egy párnát, mikor érzékeltem, hogy nem vagyok egyedül. Egy hosszú szőke hajkorona terült szét mellettem a párnán. Egy morgásba fojtottam mérges, meglepett kiáltásomat, majd kipattanva az ágyból, a hányingerrel küszködve rohantam le a konyhába.

- Ahhhh Ash! – üdvözölt „üvöltő” barátom.

- Cal, ki az a csaj… - nem tudtam befejezni a kérdést, mert olyan röhögésben tört ki bandatársam, hogy majdnem leesett a bárszékéről,és ebben a szent pillanatban Lily sétált be a nappaliból, és kérdőn nézett ránk.

- Mondtam én Lily-nak hogy teljesen kiütötted magad, de ő nem hitt nekem! Mellesleg ha tudni akarod, valami rajongó, az utcán szedted össze, miközben próbáltál bejutni a házba. – valami bevillant sikító csajokról, de semmi egyéb. Calum odasétált Lilyhez, és félreérthetetlenül felé nyújtotta a kezét, mire a lány belecsapott, és kiszaladt a konyhából. Barátom döbbenten nézte ahogy a barna hajkorona eltűnik a konyha ajtajában, majd mielőtt utána futott volna, elordította magát.

- És mi lesz a pénzemmel! Kérem a 10 dollárom! – pár perc múlva hallottam csilingelő nevetését, és sikítását, hogy Cal fejezze be.

Lily már nagyon rég a legjobb barátnőnk, az egész bandának, sőt még a One Direction is imádja. Egy gimnáziumba jártunk, mikor 11.-es voltam lett a legjobb barátnőm, és mikor a banda megalakult, úgy alakul a húgunkká.

Mindig, mindenhol velünk van, vele csinálunk mindent. Az szülei milliomosok, de egyáltalán nem foglalkoznak vele, csak a modellnővérével, senki nem tudja miért fogadták őt örökbe, ha úgymond „felesleges”. De mi nagyon szeretjük.