Szia, Üdv itt! :)
Ezt a
történetet az a 5 Seconds Of Summer - Amnesia című száma ihlette, bár nem
egészen arról fog szólni, mint maga a szám. Nem vagyok "író", valószínűleg a történetem
sablonos, és nem túl tartalmas, vagy magával ragadó, de egy próbát úgy gondoltam megér! :) Az oldalsávban már leírtam
figyelmeztetéseimet, és ha az nem riasztott vissza, akoor köszönöm, hogy itt
vagy, és ezt olvasod! Ha tetszett ez a bevezető rész, kérlek hagyj magad után
nyomot egy komment, vagy feliratkozás formájában!
Jó olvasást!
xoxo Lily
Alig vártam, hogy az utolsó két vendég
távozzon a kis csokoládéboltból, ami a Csokoládé című filmről volt mintázva.
Tíz perc várakozás után, lassan felálltak, és nevetve, beszélgetve sétáltak
kifelé. Figyeltem őket, egy idős házaspár volt.
A férfi kinyitotta felesége előtt az
ajtót, és mielőtt még ő is kisétált volna, elköszönt.
- Legyen szép estéje, kisasszony! –
mosolygott rám, én pedig viszonoztam mosolyát, csak az enyém nem volt őszinte.
Az én estéim nem lehetnek szépek, hiszen egy cigaretta füsttől, és emberek
verejtékétől bűzlő bárban töltöm őket. 19 éves vagyok, de már nem járok
iskolába, nem tudok.
Árva vagyok és egész nap azért
dolgozok, hogy ne halljak éhen. 16 évesen kellett elhagynom az árvaházat, mert
nem akart senki örökbe fogadni.
Könnyeimmel küszködve sétáltam hátra a
raktárba, ahol leraktam a csipkekötényem, és ahol minden délután négykor
lerakom a „mosolyom”. Az a feladatom, hogy boldogságot sugározzak a csoki bolt
vendégei felé, de ez csak műmosollyal megy. Felvettem kissé már kopott kabátom,
és csizmám, és az ajtón kisétálva bezártam a boltot.
Köd volt, így senkinek nem tűntem fel.
Egy lány, akinek nincs senkije. Némasággal körülvéve sétáltam a kis lakásom
felé.
Csak egy kis egyszobás házra telt a
fizetésemből. De én szerettem, minden volt benne amire szükségem volt. És úgy
se töltök itt sok időt, csak azt a majdnem négy órát, amit alszok.
A magánnyal körülvéve lassan
lezuhanyoztam, majd újra útra keltem. Mikor odaértem a Sweet Kiss nevű nagyon
népszerű sztriptíz bár elé sóhajtottam, és benyitottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése